🔊 Olvasd/Ne olvasd

marroniers et ferme du jas de bouffan.

megbirkózott félig már a dombbal,
s a házzal is—vagy még jobban.
ablaka tárt, noha résébe a lombnak.

árnyékával, magával a kőkerítéssel is,
s az ég azúrjával, ahogy eddig—
úgy ahogy tud—zöld ágra vergődik.

mégis arcátlan hibába esett.
azért tán, mert tűz a nap heve
és káprázik nagyon a szeme?

domborodik kissé—valójában lejt
az út—mintha teherbe volna ejtve.
igaz, előtte áll a domb, de messze.

felé magabiztos léptekkel vezet,
mint oltárig, a vécéig egyenest.
fasor nyújtja a kellő védelmet.

látni faragást vél minden törzsön.
bár e csonka pillérek között
padlás sincs még a feje fölött.