🔊 Olvasd/Ne olvasd

ismét otthon.
esteledik a könnyre is dagadt,
vörös szemén, s festhet újra szemhéjt,
holnap majd, mint dologtalan kertészt
köszönt a szépen nyírt bokrok alatt.

az ollót csattogtattam ma ezért,
s mert kezembe szúrt a tüskés bozót,
mondhatta azt, hogy katonadolog!
mosolygok még, s mint seben a csepp vér—

alvadok ágyban a párnák közé.
gyűlhettek bogarak a fény köré!

csak álom ejt rabul fáradt agyat.
amikor sötét van már, és gyúl ki
az égen sok fényes csillag, úgyis

pár cipőn szárad a marék agyag—

(wudersch)