🔊 Olvasd/Ne olvasd

a szép irodalom határa.

Keszég Lászlónak.

fogamzást bár nem gátol a szöveg,
eleget hittünk férfinak, nőnek!
bosszant állapotunk, s minden öleb!
bolt előtt a korláthoz azt kötnek—

műcsontot vesznek, kutyaeledelt.
hejj, beszélhetek magamnak erről!
kínjaim szavakba nem önthetők.
aszfalton terül szét a vizelet—

testből kiutat találni nehéz,
elviselve hőt, míg ránk lihegnek.

a csend pihentet, emléknek kevés.

egy ütés elég, hogy felszisszenjek.
mégse szólhat itt pörölyről fáma,
hogy hatoljon a szó—mint szög—fába.

(wudersch)