Olvasd/Ne olvasd

utószó.
a táj bennem képpé alakul át,
fénytől—mi zúdul alá hűs égből—
lesz árnyék, szivárvány özön után,
nappal, mikor hallgatsz a hűségről.

s lassan borítanak el az ügyek,
vagy vallod, hogy a költő csak szaval,
a fagy ahogy enged, ahogy rügyek
fakadnak, s gyógyulnak sebek halkan,

ahogy hasadt harmadnapon hajnal—

máshogy van. haj, s gondolat ma kuszább.
köszönés nélkül orrol—mi új—ránk.

dőlnél be tán hízelgő szavaknak?
nem születtél, hogy lássalak vaknak.
repdes felettem fejetlen angyal—

(wudersch)