védőbeszéd.
Molnár V. Zoltánnak.
bolond—mondd—ki fűbe harapni akar?
tengely körül, ha forog a szélkakas—
fejek, mÃg kidülledt szemmel harapnak
az üzletekben a rozsdás kampókba?
a hold segÃtett—vallják—a világra,
valahogy úgy, mint dagályt az apályra.
mögöttem csak ezt susogják, amint fúj—
a világ két felén mégse alkonyul.
s költik— a levelek magukba gyúlnak
nedvesen Å‘sszel, ha halomba hullnak.
ezt maga a vak is könnyen belátja,
a széllel szemben hugyozva a fának.
nincs szükség ahhoz több alkonyatra, a
csillagok hogy bennem is kigyúljanak—
(kiscelli köz)
Tetszik a "védőbeszéd"?