karácsonyi énekben.
a fiú már akkor csúszkált a burkon.
sót kell majd szórni— gondolja—a jégre.
a fa a fénycsóva fölött elnézve,
szorosabbra húzta nyakán a hurkot.
IGEN NAGY ÖRÖMMEL ÖRVENDEZÉNEK,
akadt bőven arany tömjén és mirha.
szemébe villan a csóvás csillag.
hajlÃtott bot kéznél is és sötétben,
igazolványt tapogat ki, sőt egyéb
iratot, szivart, tollat a mellzsebben.
majd gyertyát gyújtok— gondolja—este.
a lánnyal akkor a fiú már beszélt.
csúszkált s talán a pillanatra vár,
csak a hó, ami olvad a haján—
(kiscelli köz)
Tetszik a "karácsonyi énekben"?