🔊 Olvasd/Ne olvasd

írás.

k.t. emlékének.

épp csak súrol feszes tartásával
a vak önbizalom és a szádban
felszörtyög a cső a véres nyálban.

még ellene szólhat—gondolod—mind,
hogy él, de mással, mert illatozik,
haját festi s könnyed a járása:
az utcán hogy megfordulj utána,

mert konstatálva ezt elégedett,
és szomorú, hogy a szájüregbe
fémrudakkal nyúl, ha fúr, ha tömhet—

melltartót se hord s nyomja válladnak—
rugalmasra őket tornáztatva,
de érzed, hogy mi fáj s mit köszönj meg,
míg simul hozzá a fehér köpeny—

(kiscelli köz)