egy menekülthöz.
a képzelete az álmodnak lettél,
ahogy van, akinek ura még az ész.
a telefirkált tűzfal elé ez
teszi lehetővé a visszatérted.
mintha dőlsz az iskola oldalának,
hol szép hely bitófán a tanárnak,
krétával csak és titokban egy nevet,
ahová szÃvbe zárni se volt merszed.
kinek agya lágy, kinek él az arcán,
öntenél tiszta vizet—pohárba tán?
pontot tégy legalább a világ után.
petáknyi hely sincs, hol volt a múltnak—
célozhatnak csőre töltött puskák—
alacsonyabb fal föléd tornyosulna—
(kiscelli köz)
Tetszik az "egy menekülthöz"?