á plein air.
“Állt ott egy vasgolyó is.”
(P.J.)
fejközelben a hold! új csillag! ím,
homályba borult árnyék az arcon!
úsznának még égen véres skalpok,
sűrű szálakban hullna a haj is.
szimatolhat él kedvező szélbe,
rács az vasból ablak keretében.
kitérő választ a másnap vagy ad,
kőre könny, ha fakad, s a pillanat
fajul. bár a fehér papírlapra
fakul a kék mélyebb árnyalatba—
szomjra majd virrad, hűvös, amint van
fa alatt, s izzad, hol marad vissza
szó, arc helyén folt, és só, mi tiszta.
volenti non fit iniuria!
(wudersch)
Tetszik az "á plein air"?