harminc ezüst

reductio ad impossibile

reductio ad impossibile.

Danyi Zoltánnak.

a bőréből kibújik a kígyó,
ha kinőtte, s nem tudja, hogy így jobb,
noha más a szó, és más a titok,
mit bibliából olvasnak ki most.

még sincs ok kicsikarni szemekből
a könnyet, s kár keresni szavakat
arra, amiért egy próféta halt.

szorult helyzetben nem fakad egy hős
dalra, bár szomjazik diadalra.

a harc után,ha árnyékban pihen,

nem akkor ver gyorsabban a szíved,
vagy sebén a vér, miközben alvad.
s van, ki gyepesítve agyad. hogy most
elíziumi mezőkre gondolj—

(sankt-ivan)

Tetszik a "reductio ad impossibile"?

Igen

Részben

Olvastam már jobbat is

Hidegen hagy

Nem!

Nincs rá válaszom

Lássam az eredményt

dancin' in the rain

dancin’ in the rain.

Mezei Szilárdnak.

hallgatni csupán a csendről illik.

könnyhullatás szégyen itt ifjúi
hévvel. túl közel dörren az ég már,
hogy cseng a fül, és bár kétfelé áll,
egyként, mintha ezt kellene tudni.

csendben maradni most könnyebb másnál.
az vagy, akinek épp szárnypróbálás

a dolga, s nem hajsza juttat révbe.
könnyes szemmel nem illesz a képbe.

a zsilip is nyikorog, ha nyitják.

hullhat rá eső öklömnyi cseppben,
míg ázik, gyűl alatta is tócsa,
és míg fázik, gázolva mint kócsag,—
tudnál tán szárnyalni másért, szebben—

(sankt-ivan)

Tetszik a "dancin’ in the rain"?

Igen

Részben

Olvastam már jobbat is

Hidegen hagy

Nem!

Nincs rá válaszom

Lássam az eredményt

a bohóc megemeli sapkáját

a bohóc megemeli sapkáját.
jól mulatnék, ha nem unnám sokak
hangos jókedvét, tolnám már tovább
thália szekerét, hogy újból bár
halljam zörögni kerekét. ó, jaj,

elvet itt tűzbe hiába hozok!

éjjeli lepkék, s ti, primadonnák,
hova tűnt szerelemből a titok?
halkat hazudjatok, ha nincs is ok
búra, s döngetni az ég kapuját.

sapkámat lengetni nem nagy öröm.

nem is felhők közt, aszfalton járok
a dolgom után, s amerre nézek:
tájak, városok, az égen fények.
így élek, s félek, hogy nincs több álom—

(sankt-ivan)

Tetszik az "a bohóc megemeli sapkáját"?

Igen

Részben

Olvastam már jobbat is

Hidegen hagy

Nem

Nincs rá válaszom

Lássam az eredményt

deus ex machina

deus ex machina.
bizalmat haza másban gerjesszen!

fáradtan állnék már küszöbödön,
hol a nagy dolog hallgatni volna,
háttérben, hogyha történne csoda,
utat beragyogva melyen jövök.

nem kell, hogy elém virága hulljon,
kinek szüksége van tanmesékre.
meszeltetném magam falfehérre,
s lennék kőből, csodálni, mit untok.

tetten—tudom—majd álmodban érlek,
mint jászolban, hol a remény érlel.
bennem a lélek nagy nulla mért lett,
vezérlő csillag helyett, míg délnek

gépek, s nyomukban darvak vonulnak—

(sankt-ivan)

Tetszik a "deus ex machina"?

Igen

Részben

Olvastam már jobbat is

Hidegen hagy

Nem!

Nincs rá válaszom

Lássam az eredményt

utószó

utószó.
a táj bennem képpé alakul át,
fénytől—mi zúdul alá hűs égből—
lesz árnyék, szivárvány özön után,
nappal, mikor hallgatsz a hűségről.

s lassan borítanak el az ügyek,
vagy vallod, hogy a költő csak szaval,
a fagy ahogy enged, ahogy rügyek
fakadnak, s gyógyulnak sebek halkan,

ahogy hasadt harmadnapon hajnal—

máshogy van. haj, s gondolat ma kuszább.
köszönés nélkül orrol—mi új—ránk.

dőlnél be tán hízelgő szavaknak?
nem születtél, hogy lássalak vaknak.
repdes felettem fejetlen angyal—

(wudersch)

Tetszik az "utószó"?

Igen

Részben

Olvastam már jobbat is

Hidegen hagy

Nem!

Nincs rá válaszom

Lássam az eredményt

ítéletnapi köszöntő

ítéletnapi köszöntő.

Nagy Abonyi Saroltának.

szűri a napfényt a mocskos üveg,
tétlenül—mert ülhetsz—ez a tünet.
annak, ki arcunkba taknyot tüsszent,
kell vagy lélegzetvételnyi szünet.

van, aki nem tűrhet kisebb ügyet
szó nélkül, de megrontja a szüzet.
könny, s vér helyett ontsunk tán betűket,
szamárfülön fogva füzetünket?

ki tudja, hasznot mióta űznek:

nem volt mindig naptár, tinta, füzet,
magzat ellen használt, steril küret,
poéta se tisztít tollal fület!

ítéletnap legyen mégis ünnep!
levet tövissel majd összeszűrhess—

(wudersch)

Tetszik az "ítéletnapi köszöntő"?

Igen

Részben

Olvastam már jobbat is

Hidegen hagy

Nem!

Nincs rá válaszom

Lássam az eredményt

a szép irodalom határa

a szép irodalom határa.

Keszég Lászlónak.

fogamzást bár nem gátol a szöveg,
eleget hittünk férfinak, nőnek!
bosszant állapotunk, s minden öleb!
bolt előtt a korláthoz azt kötnek—

műcsontot vesznek, kutyaeledelt.
hejj, beszélhetek magamnak erről!
kínjaim szavakba nem önthetők.
aszfalton terül szét a vizelet—

testből kiutat találni nehéz,
elviselve hőt, míg ránk lihegnek.

a csend pihentet, emléknek kevés.

egy ütés elég, hogy felszisszenjek.
mégse szólhat itt pörölyről fáma,
hogy hatoljon a szó—mint szög—fába.

(wudersch)

Tetszik az "a szép irodalom határa"?

Igen

Részben

Olvastam már jobbat is

Hidegen hagy

Nem!

Nincs rá válaszom

Lássam az eredményt

ismét otthon

ismét otthon.
esteledik a könnyre is dagadt,
vörös szemén, s festhet újra szemhéjt,
holnap majd, mint dologtalan kertészt
köszönt a szépen nyírt bokrok alatt.

az ollót csattogtattam ma ezért,
s mert kezembe szúrt a tüskés bozót,
mondhatta azt, hogy katonadolog!
mosolygok még, s mint seben a csepp vér—

alvadok ágyban a párnák közé.
gyűlhettek bogarak a fény köré!

csak álom ejt rabul fáradt agyat.
amikor sötét van már, és gyúl ki
az égen sok fényes csillag, úgyis

pár cipőn szárad a marék agyag—

(wudersch)

Tetszik az "ismét otthon"?

Igen

Részben

Olvastam már jobbat is

Hidegen hagy

Nem!

Nincs rá válaszom

Lássam az eredményt

bőrbe kötve

bőrbe kötve.

Tolnai Ottónak.

október s még eleget melenget
a nap, ha délben a köd feloszlik,
de szeles éjjelen merészebben
ragyognak együtt a csillagok is.

csont ritkul, vagy kínoz majd reuma,
új vers kerül régi dossziéba.
fogyunk így, mint ujj közt a ceruza,
csonkig s hajlíthatatlan derékkal.

vakarózhatunk a grafitkoszban,
úgy esnek törlővel ékes szónak,
mintha maradna nyoma a csóknak!

szaturnuszon nem segít a jóslás,
fülbegyónás—ora et labora—

bőrünkkel pólyálnak be kőoltárt!

(wudersch)

Tetszik a "bőrbe kötve"?

Igen

Részben

Olvastam már jobbat is

Hidegen hagy

Nem!

Nincs rá válaszom

Lássam az eredményt

sárga virággal

sárga virággal.

„a tök miatt”.
(Jón., 4,6.)

UTÁNFUTÓRA A PUPÓS TEVÉKKEL!

már lapítanál egy darab cseréppel!
halkan, némán a hamuban, a porban,
arcnak mi olcsó fekete keret.

némi jó csak történjék itt veled,
néhány szó még, és vakaródzhatsz.

lásd be majd, ha pereg és párolog!
oldatból a szem a sóba hempereg,
utánad a vak, hogy hiába mereng;
hol a nap tűz, hol meg a szél forog.

hamarabb így, mint hinnéd elásva,
arcára hogy vetült a tök levele,
indája, rövidült a kérdőjelek
szárnya: nyílt rá a sárga virága—

(wudersch)

Tetszik a "sárga virággal"?

Igen

Részben

Olvastam már jobbat is

Nem!

Nincs rá válaszom

Lássam az eredményt

á plein air

á plein air.

“Állt ott egy vasgolyó is.”
(P.J.)

fejközelben a hold! új csillag! ím,
homályba borult árnyék az arcon!

úsznának még égen véres skalpok,

sűrű szálakban hullna a haj is.
szimatolhat él kedvező szélbe,
rács az vasból ablak keretében.

kitérő választ a másnap vagy ad,
kőre könny, ha fakad, s a pillanat
fajul. bár a fehér papírlapra
fakul a kék mélyebb árnyalatba—

szomjra majd virrad, hűvös, amint van
fa alatt, s izzad, hol marad vissza
szó, arc helyén folt, és só, mi tiszta.
volenti non fit iniuria!

(wudersch)

Tetszik az "á plein air"?

Igen

Részben

Olvastam már jobbat is

Hidegen hagy

Nem!

Nincs rá válaszom

Lássam az eredményt

hattyúdal lédának

hattyúdal lédának.
vagyunk sokan, mint egyedül isten,
ki ágyban pihen, míg szól a harang—
bennünk ha méreg forr is, vagy harag,

farkasszemet nézni vagy te igen!

hidd, hogy csak díszlet, hogy újra kényszer,
aktnak falon lenni, míg szög késztet.

bevezető híján árny nőtt, s ó táv
a forró aszfalt, de te csak most vagy,
hol majd gyűl, vagy szárad fel a tócsa,
utcán, hol fejemben még a hó áll.

hattyúként landoltál volna ott már.
a szél bár hajadat erősen fújja,
vagy mint istennek számtalan ujja:
fasor, padok, a parton és korlát—

(wudersch)

Tetszik a "hattyúdal lédának"?

Igen

Részben

Olvastam már jobbat is

Hidegen hagy

Nem!

Nincs rá válaszom

Lássam az eredményt

kedvelt gyóntató

kedvelt gyóntató.

Tóth Krisztina: A beszélgetés fonala.

bármi biztos. néhány gyöngéd fortély
lehet lépéselőnyben nagy hátrány,
gyóntatóban kell is közénk rostély.
üres mező van bőven a táblán.

pőre szájszél, frissen borotvált áll,
forradás alatt közben hosszú szál
szőr, ennyit—ha látni vágynál—látnál
belőlem a használt pengék után.

foltokat hogy mosok ki alsómból,
nem érint, s hogy eldugult a mosdóm,
nincs kézmosás, összeröffent tömeg,

a fehér falon se függ gyötrött test.

a könnynek azért puha párnája—
csöpp tengeré—a köpeny bal válla—

(wudersch)

Tetszik a "kedvelt gyóntató"?

Igen

Részben

Olvastam már jobbat is

Hidegen hagy

Nem!

Nincs rá válaszom

Lássam az eredményt

a szolga neve pedig

a szolga neve pedig.
a csoda hogyha jégen homloka
volna, ütnék léket most a bottal,

de arcát hosszabb pillantásokba
lassan, mártja, lassan, mint még soha,

újnak a sikolyt hallhasd, ha lobban.
és a kakas azonnal megszólal—

csönd ma sóhaj, és a könny is sótlan,
lesne hátra, hol a sötét, hogy vak,
önkéntelen simul a markolat—
alvadt folt az fülem helyén s porban—

kakasszóig rólad szólt itt álma,
szögnek lenni, s bújni ha kell zsákba.
akár árny vagy, akár hegyes dárda,
hever a gyepen, ahogy a párna—

(wudersch)

Tetszik az "a szolga neve pedig"?

Igen

Részben

Olvastam már jobbat is

Hidegen hagy

Nem!

Nincs rá válaszom

Lássam az eredményt

(a tél evangéliuma)

(a tél evangéliuma).
sótól kásás a hó, s taposástól
lenne távol. de így este, völgyben,
hullámzás közben befejeződve

részesít a város ragyogásból.
hiába zúg szmogban úgy mint méhkas:

bővül a mindenség és nincs létra.

fogak hogyha vásnak alma húsán,
azon, mit produkálhat hosszú ág,
tűnődve tán avarba most rúgnál,
ahogy léc fölé lőtt labda után?

ismét fák közt majd új hírrel sétálsz,
mikor hull a szirom, s majd ott lépsz,jársz
mezítláb, hol még vár a hó és vár
a hideg, hogy hűtse szíved némán—

(wudersch)

Tetszik az "(a tél evangéliuma)"

Igen

Részben

Olvastam már jobbat is

Hidegen hagy

Nem!

Nincs rá válaszom

Lássam az eredményt

hajmeresztő

hajmeresztő.
ereszti világ bokádba mérgét,
a poklokban lásd, hogy mire vinném—

szerencse készülhet kacsintani,
álomba kár most ringani, ám volt,
várnom is ruhád alatt a fároszt—

zárnának tán magukba karjaid.

kövön ülni van itt az alkalom,
aranyerem öledben már sajog,
de homlokodra a könny, ha ülne,
váltanál arcot fehérneműre—

csizma esélye rövid, hogy törjön,
bár szűnne magától heg a bőrön.
kopaszodok csak, mint fenyvek őre:
ablakod nyílik a temetőre—

(kiscelli köz)

Tetszik a "hajmeresztő"?

Igen

Részben

Olvastam már jobbat is

Hidegen hagy

Nem!

Nincs rá válaszom

Lássam az eredményt

az ő vádlói

az ő vádlói.
VÉKONY A LEPEL—siklott tekintete
formás fenékről súlyos kövekre,
lekváros kezünkről se feledkezve.

nem értettük a sok kusza vonalat,
a finom porban noha rajzolta
ujja, s ráncok simultak a homlokra,
mellünkre a fejünket horgasztva—

bár lapult még a zsebben, a marokban,
és hideg szél csípte az arcokat.
SZÓ AZ, S KŐ MIT NEM EMÉSZT A GYOMORBAN—
mutatott ajtóra, majd szólva a

falra, ám jobban dagadt a szoknya
rajta, mintha sár csapódott volna az
arcba, hol se könny volt a vitorla—

(kiscelli köz)

Tetszik az "az ő vádlói"?

Igen

Részben

Olvastam már jobbat is

Hidegen hagy

Nem!

Nincs rá válaszom

Lássam az eredményt

többszörösen összetett

többszörösen összetett.
két felkiáltó jelet utána
fehéren csikorog a táblára.

én azonban hármast ha illesztek
dátumban is a kettesek helyett.
hang mozdulatok lendületében,
mégsem értem papíron a beszédet.

levegőbe pillanatra mért fagynak,
lehelet ha csapódik az arcnak?
ennyi hó a hóra, mikor esik—
gondolja—hogy olvad? rovom cetlin.

betakarja épp a mély nyomokat,
egyszer, noha majd ő is elolvad.
hiába—mondd—a kérdések foga?
kitört hegye kövön az irónnak—

(kiscelli köz)

Tetszik a "többszörösen összetett"?

Igen

Részben

Olvastam már jobbat is

Hidegen hagy

Nem!

Nincs rá válaszom

Lássam az eredményt

élőben

élőben.
áradás miféle teljesítmény?

rosszul, mert áll a gátak szénája,
folyik a helyszíni közvetítés.

özön éve ez, s azt, aki születik,
bölcsőben leli átszakadása.
a vagyont mentik, de a bőrüket is.

az ordításba, hogy belefúlhat,
könnyeket ezért aztán nem hullat.
fokozódjon bár az erő, míg gyűl,
majd szelídül, félelemmé, mi gyűrt.

mint visszapillantó, úgy tükröztet,
tudni arcon nyomát a trükköknek.
szakáll, ránc, szem alatt a mély árok—
hogy rímbe sírj, magadban fohászkodj—

(kiscelli köz)

Tetszik az "élőben"?

Igen

Részben

Olvastam már jobbat is

Hidegen hagy

Nem!

Nincs rá válaszom

Lássam az eredményt

priznic helyett

priznic helyett.
CUKORBÓL NEM VAGYTOK—hogy homlokát
verejték kiveri—így vallott, bár
szék, asztal halma, s fejek felett
galambok ív alatt verdeshettek—

lenne hát szó, mi óv, s nem túl mohón,
fogát védvén aztán a bosszútól.

okkal kár volna borogatnia,
mikor büntetés, penitencia
már az ima, de nem itt a sírban,
amit vall helyén őr s kő, amíg van.

kenyeret kenni még ráér mária,
ha virrad, s láthatóvá kell válnia.
vallja vérnyom karéjon majd zsírba,
harmadnap, hogy jó étvágya is van—

(kiscelli köz)

Tetszik a "priznic helyett"?

Igen

Részben

Olvastam már jobbat is

Hidegen hagy

Nem!

Nincs rá válaszom

Lássam az eredményt

nagy zajjal...

nagy zajjal…
nagy zajjal éjjel, szivattyúznak nappal,
és a lift éppen veled beragadt.
kiabálhatnál most segítségért
ahelyett, hogy a réseket tömködnéd.
mit remélsz, ha bedöglenek a pumpák?
hogy felöltöm az új búvárruhád?

és akkor némán rád tátogok majd,
mint a halak akváriumodban
levegőért, ha nagyon szomjúhoznak?
anélkül hogy befoghatnám orromat—

próbálom, váratlan rám hogy törhetnél,
de helyt áll értem a tükrös szekrény.
fölösleges a további könnyezés,
mosolyogjunk ennyin, s a tükörbe nézz—

(kiscelli köz)

Tetszik a "nagy zajjal…"?

Igen

Részben

Olvastam már jobbat is

Hidegen hagy

Nem!

Nincs rá válaszom

Lássam az eredményt

redőnytől redőnyig...

redőnytől redőnyig…
redőnytől redőnyig süvít a szél,
valahol megrepedt a fővezeték,
hatóságilag is lezárt az utca—
a szenny, mintha a pokolból bugyogna.

illatos zsebkendővel arcodon
osonsz ki a hátsó kijáraton,
gyűjtőhelyre a mosogatólevet
vödrödben míg velem cipelteted.

a parkban együtt jártam a kutyáddal,
de rosszul hatnak rám a virágágyak.
inkább—tudod—a budinál sort állok—
holdfénytől meg balkonodról lehányok.
és mégis—citálod—mozog a föld,
mikor eltévedek a tömbházak közt—

(kiscelli köz)

Tetszik a "redőnytől redőnyig…"?

Igen

Részben

Olvastam már jobbat is

Hidegen hagy

Nem!

Nincs rá válaszom

Lássam az eredményt

írás

írás.

k.t. emlékének.

épp csak súrol feszes tartásával
a vak önbizalom és a szádban
felszörtyög a cső a véres nyálban.

még ellene szólhat—gondolod—mind,
hogy él, de mással, mert illatozik,
haját festi s könnyed a járása:
az utcán hogy megfordulj utána,

mert konstatálva ezt elégedett,
és szomorú, hogy a szájüregbe
fémrudakkal nyúl, ha fúr, ha tömhet—

melltartót se hord s nyomja válladnak—
rugalmasra őket tornáztatva,
de érzed, hogy mi fáj s mit köszönj meg,
míg simul hozzá a fehér köpeny—

(kiscelli köz)

Tetszik az "írás"?

Igen

Részben

Olvastam már jobbat is

Hidegen hagy

Nem!

Nincs válaszom

Lássam az eredményt

vagy fej

vagy fej.
míg simul hozzád a fehér köpeny,
várta, hogy mielőbb készüljön el
a tömet s ragyogjon, mint szál ruhád—
rossz szájízt hagyott is maga után.

ellened csak egy szót, ha szólhatna—
mosolyog a fej a hóna alatt,
fogában hogy túlkötött az anyag.

azonosítás, mi vár s nem kotlett
a toron, országos gyász, e nonszensz—
asztalhoz ülhetsz, mint a törvényszék—
tálcán boncolva külön a fejét.

kábelen nem a nap hintáz, s mert süt,
arcodra árnyék kalapról vetül.
huzatban egyszerre nől s rövidül—

(kiscelli köz)

Tetszik a "vagy fej"?

Igen

Részben

Olvastam már jobbat is

Hidegen hagy

Nem!

Nincs rá válaszom

Lássam az eredményt

tótágas formában

tótágas formában.
őt is soha, hogyha látta volna,
mezítláb távozni majd a vízen,
szegődne nyomába úgy a porban.

a vér cirkulál csak ereiben,
forgolódva az ágyban nappal éjjel—
mélyen aludhat, de lehet ébren—

lázasan dolga, mintha mi sem volna—
vedel bár teát, szed altatókat—
ellene vagy bort—mint tervet—forral.
cserét magától a test már folytat.

ha lehetne előle kilábalna—
bújna ki a bőrből holnapról mára.
utána noha marad némi bánat—
a zsinór a hasról, ha le is szárad—

(kiscelli köz)

Tetszik a "tótágas formában"?

Igen

Részben

Olvastam már jobbat is

Hidegen hagy

Nem!

Nincs rá válaszom

Lássam az eredményt

védőbeszéd

védőbeszéd.

Molnár V. Zoltánnak.

bolond—mondd—ki fűbe harapni akar?
tengely körül, ha forog a szélkakas—
fejek, míg kidülledt szemmel harapnak
az üzletekben a rozsdás kampókba?

a hold segített—vallják—a világra,
valahogy úgy, mint dagályt az apályra.
mögöttem csak ezt susogják, amint fúj—
a világ két felén mégse alkonyul.

s költik— a levelek magukba gyúlnak
nedvesen ősszel, ha halomba hullnak.
ezt maga a vak is könnyen belátja,
a széllel szemben hugyozva a fának.

nincs szükség ahhoz több alkonyatra, a
csillagok hogy bennem is kigyúljanak—

(kiscelli köz)

Tetszik a "védőbeszéd"?

Igen

Részben

Olvastam már jobbat is

Hidegen hagy

Nem!

Nincs rá válaszom

Lássam az eredményt

egy menekülthöz

egy menekülthöz.
a képzelete az álmodnak lettél,
ahogy van, akinek ura még az ész.
a telefirkált tűzfal elé ez
teszi lehetővé a visszatérted.

mintha dőlsz az iskola oldalának,
hol szép hely bitófán a tanárnak,
krétával csak és titokban egy nevet,
ahová szívbe zárni se volt merszed.

kinek agya lágy, kinek él az arcán,
öntenél tiszta vizet—pohárba tán?
pontot tégy legalább a világ után.

petáknyi hely sincs, hol volt a múltnak—
célozhatnak csőre töltött puskák—
alacsonyabb fal föléd tornyosulna—

(kiscelli köz)

Tetszik az "egy menekülthöz"?

Igen

Részben

Olvastam már jobbat is

Hidegen hagy

Nem!

Nincs rá válaszom

Lássam az eredményt

betlehemes

betlehemes.
kitört foggal tudta,nem tud harapni.,—
mérgesen morgott hát, mert kínálta,
s több volt ez, mint szó, mint amit kívánna
félszemmel, mikor fenekére kacsint.

nyelvén a vér még az utóízével.
mint a mondásban, ki fogát otthagyta.
vérest köpködve azért szilánkokkal.

de a betlehemi jászol előtt ezrével,
mikor áldozni bundában tolongtak,
hevesen gyötörte s konkrét légszomja.

körömmel hatolt hát a túlért húsba,
szenteltvízbe mint véresen a kézzel.
így csinálta, s ha latinul kell, úgy vélje,
hogy nem telik a csésze s hamuznak—

(kiscelli köz)

Tetszik a "betlehemes"?

Igen

Részben

Olvastam már jobbat is

Hidegen hagy

Nem

Nincs rá válaszom

Lássam az eredményt

karácsonyi énekben

karácsonyi énekben.
a fiú már akkor csúszkált a burkon.
sót kell majd szórni— gondolja—a jégre.
a fa a fénycsóva fölött elnézve,
szorosabbra húzta nyakán a hurkot.

IGEN NAGY ÖRÖMMEL ÖRVENDEZÉNEK,
akadt bőven arany tömjén és mirha.
szemébe villan a csóvás csillag.
hajlított bot kéznél is és sötétben,

igazolványt tapogat ki, sőt egyéb
iratot, szivart, tollat a mellzsebben.

majd gyertyát gyújtok— gondolja—este.
a lánnyal akkor a fiú már beszélt.

csúszkált s talán a pillanatra vár,
csak a hó, ami olvad a haján—

(kiscelli köz)

Tetszik a "karácsonyi énekben"?

Igen

Részben

Olvastam már jobbat is

Hidegen hagy

Nem!

Nincs rá válaszom

Lássam az eredményt

alkonyatban

alkonyatban.
alkonyattal együtt ért a dombra .
lábát vele az szedette gyorsan.
elvetve már, ahol lett a kocka,
miután lehullott a köntös róla.

az átkokat csodálni, ahogy szórja.
mint görbül a szög a keményebb szóra,
mikor szúr a dárda és reccsen a borda,
előtte tán hajtson fejet a porba?

alkonyba, ha közvetlen hajnalodna,
terméstől a sok ág vagy csak rogyna.

esne közülük egy a margóra.
bennük, ami ha túlteng, aroma.
de kanyarodik nagyot ott az út:
HOMO DE TE FABULA NARRATUR—

(kiscelli köz)

Tetszik az "alkonyatban"?

Igen

Részben

Olvastam már jobbat is

Hidegen hagy

Nem!

Nincs rá válaszom

Lássam az eredményt

b. pap endre

… mert…

Feliratkozás a hírleveleimre

Üzenet elküldve

harminc ezüst

— szonettkísérletek —

Vélemény, hozzászólás? Kilépés a válaszból

Vezeték-, keresztnév
Email cím