és válasz nélkül maradva….
Tisztelt Mb. !
1996. I . 2o. – 02. 17.
A nevem — B. Pap Endre — önnek nem mondhat sokat, feltéve, ha nem kever össze egy hasonnevűvel, amire, jóllehet, nem vágyok, könnyen megeshet, hisz én is — magamon kÃvül — három Pap(p) EndrérÅ‘l tudok, s ha valamelyikükkel összetévesztenek, tiltakoznom kell, a figyelem homlokterébe kerülve is, amiért kellemetlen érzésem támad; noha a tévedés nyilvánvaló, veregethetik a vállam és mulathatnak jót azon, hogy olyasmit véltek tudni rólam, amirÅ‘l én még csak nem is hallottam. A három Pap(p) Endre közül egyik a közszolgálati tévé ismert műsorvezetÅ‘je, a másik a gombamód szaporodó rádiók valamelyikében mondja be néha a hÃreket. A harmadik Pap Endrét — tÅ‘lem néhány hónappal idÅ‘sebb csak — személyesen is ismerem, még otthonról. BékeidÅ‘ben volt, hogy összejöttünk, de annak már jó ideje. Az utóbbi idÅ‘ben semmit se hallottam felÅ‘le, ahogy valószÃnűleg Å‘ se hallott felÅ‘lem többet, csak reméli, hogy élek még, és gondolatban se temettem Å‘t el valahol, nagyon messze. Anyai nagyapám családnevének kezdÅ‘betűjét — a B.-t — tehát megkülönböztetés végett vettem fel, nem, mintha Ãgy egy név jobban festene.
Tetszik az "és válasz nélkül maradva..."?
érv és kényelem » « mindig is