🔊 Olvasd/Ne olvasd

egy antik turistához.

’94. XI. 22. — ’95. V. 21.

„s bíborral kétszer itatták díszruhád” Miként ismétlem magamat, egy rovar is utánozni készül, vagy átváltozni csak, folytatódni valahogy a hosszabb, a rövidebb szünetek után. A jegyzetek, a piszkozatok közt, ahová az imént pottyant, hátán a két, fekete ponttal, mint lehetséges spondeus, végzi a ritmikus sportgimnasztikát. Borítaná be bár vastag tornaszőnyeg a sok klapanciát!

Mi könnyítene jobban? Most, mikor üres járatokról potyautasok fecsegnek, pedig a hullámok könnyűszerrel tudnának összecsapni a fejek s a betűk felett. S még mi szövetkezzünk az indulatokkal, vén tengeri róka? Noha fogalmam sincs, hogy hogyan vezettek és vezettek-e szélcsendben naplót egy háromárbócos hajón, vagy a legénység a szállítmánnyal együtt leírhatatlan unalomba fullt. Mindenesetre ott folytatódik, ahol abbamaradt, tükörsima felületen, az időzés. “végre kikötve, azért nem fogsz túladni hajódon” Horatiusra, Bullatius, és a földben porladó csontjaidra mondom, hogy ez legkevésbé idegenforgalmi kérdés: hátat fordítani a tengernek és mind messzebb a parttól, a parttól és társaidtól, könyököddel evezni a szárazföld belsejébe, mint kőoltár elé, hogy kövér bárányokat könyörületes Isteneknek áldozhass.

Az utóbbi időben a rádió is zavar, ahogy este a kivilágított plakátokon a reklámszavak, vagy mikor felébredek, és fogmosás közben a napkelte látványos műsor csak ̶ mikor írni erőm és némi időm akad. A Jupiter szimfóniáról Kovács úr fejtegetései, aki a többi Kovács úrral egyetemben nemzeti hőse lett a legújabb Volkswagen-reklámhadjáratnak; és Tadeusz Kantor vallomása félelméről, mélyebben görnyedve közben az asztal fölé, a lapra, ahonnét csupán néhány lépés a könyvespolc, Szókratész mérgezett hulláján túl a boldog lelkek tánca, a Derék kisértethez címzett büfé, ahol Xanthippének se illik születésnapot kívánni, kifogyni hagyni őt a sopánkodásból urának és a méregdarálónak a meghitt társaságában. Miközben van, akinek talán épp az orra vedlik vagy egy csúkló fáj megint. Megint a változásra, ahogy a pontos válasz először a csontokban, az izületekben fogalmazódik. Mondd, Bullatiusom, hajnalhasadáskor vitorlát bontanál-e ezért Campania felé, te, a gyógyvizeknek is a szerelmese. . .