🔊 Olvasd/Ne olvasd

a három farkaskölyökkel.

(1990-es évek közepe)

Egyetlen képeslapom, kitöltendÅ‘ felén választóvonalként és törpe betűkkel a Zöld Pont címe, valamint az egyik sarokban az ismert billog: a két, egymásba forduló nyíl. Még a Baross téren sózta a nyakamba egy bergmani perszóna, miközben kereskedÅ‘vé lényegült költÅ‘ barátunknak valahogy sikerült a hátunk megett nyélbe ütnie a frigyet. Megszoktam már, hogy hozzá menet mindig Å‘rült figurákkal futok össze: gördeszkán kellemetlenül utánam loholó, lábatlan koldussal; vasárnaponként fÅ‘leg levakarhatatlan hittérítÅ‘vel; bandákban csencselÅ‘ arabokkal a pénzváltó, az utazási iroda elÅ‘tt…

Most persze jól jön e lap, hogy a néhány sor rajta majd több jót kívánhasson és addig a domboldalon pózoló kölyökfarkasok is, míg egyszer komoly ordasokká nem lesznek. Bízunk benne, Főnök, hogy egy napon mégis emberükre lelnek és gyomrukban addig a gyöngébbek a happy endről sem feledkeznek. A mese után, ki marad lady, Michelangelo mellett ugyanis Eliott fogja majd dicsérni. Az unokák pedig a herbáriumot öröklik. Benne elsiratott színek; eltékozolt illatok; felismerhetetlenné préselt gyógynövény, virág közt egy-egy gondosan kötött csokor. Ennyi.

cím nélkül » « robinson tévészámlája mellé