🔊 Olvasd/Ne olvasd

summa summarum.

2005. 12. 24.

„Mit mentsek magamon, ha a magyar társadalom elpusztul? … hozzájuk tartozom, hibáik az én hibáim is, bűneim az ő bűneik is. Ha elpusztulnak együtt pusztulunk, a nyelven belül, amelyben egyedül tudunk csak igazán élni.”

(Márai Sándor)

Tisztelt Uraim?!

A kör bezárult. A kísérletet, amit december 5-e után folytattam, most (2005 fekete karácsonyán) lezárom. Célom volt, hogy a közönyösök és a tagadók tábora fölött kezet fogjak – akárkivel. Azonban hiába fordultam Önökhöz, vidéki folyóiratok szerkesztőihez. Minden szavam pusztába kiáltó szó lett csupán. Süket fülekre talált. Hiába pislogok már, mint a kukutyini kocsonyában a megnémult béka: odaveszett a fejsze nyele is. Hajítófát ha ér ma minden szó és panasz, ennyi mindenképp megállapítható. Uraim, ha valami Önöket valaha is elgondolkodtatta, akkor e tény ezúttal nem csak engem kellene, hogy elgondolkoztasson. Az irodalom üzlet sokaknak és keveseknek éltető levegő, belátom, s azt is, hogy maguk elfoglalt üzletemberek. Így van ez, és semmi sem új a régi nap alatt. Csöndben és fájdalommentesen tűnjek bár el a Pannon fateknőből, már ezt kívánom csak, mert aki itt tegnap megtagadott engem, mint a saját fajtáját és a vérét, holnap ki tudja, hogy miféle gazemberségekre lesz képes majd e bemocskolt, megtaposott nemzet nevében akár. A túlélés semmire sem tapasz, a feledés pedig olcsó vigasz e zsugori, meghasonlott és halálra ítélt tömeggel szemben. Bartók Béla, Moholy-Nagy László, Márai Sándor… jól tudták, miért távoznak el innét örökre. A magyar szellem elvesztette megtartó közegét rég, esetleg belőle egy nemzetközi alkotó lehet. Itt soha nem a minőség számított, de a könyöklést, a sógorságot és a komaságot tartják szem előtt ma tán még inkább – mindenekfelett az újraelosztásban. A gazdasági rendszerváltás még nem jelent szellemi megújhodást is. Ami itt újdonság címen zajlik, az nem csak vicc, hanem egyszerűen gyalázat, lapogassák bár bátran, Uraim, egész nap egymás hátát, mert akinek a másik megtagadása többet ér minden összetartozástól, annak mindegy, hogy Pozsony Pozsony-e vagy Bratislava, s hogy Haynau szobrát mikor állítják majd Kossuth Lajos mellé az örök gyalázat terén.