🔊 Olvasd/Ne olvasd

Jenei Gyulának.

2005. 03. 08. – 03.14.

A szebbik nem nemzetközi ünnepén túl vagyunk, és az állami ünnep (munkaszünet?) küszöbén állunk már, mikor megállapíthatom: egy tapodtat se jutottam közelebb a szubjektív igazsághoz. Mások számára egy utilitarista ismertető megírása önmagukról egy magától értetődő és egyszerű feladat, e kérés azonban egy rajtam kifogni kész kérdés. Olyannyira igaz ez, hogy március 8-a óta, mióta a személyemet érintő szerény eseményeken kotlok, a szó szoros értelemben a hasmenés is rámjött, körülményessé téve egyként a rámrótt és a gyengébbik nem iránti tisztem. Ha lenne merszem és – nem mellékesen! – társadalombiztosításom is, talán elmerészkednék egy belgyógyász specialistához, a váróteremben a klozetot kerülgetve csak és pusztítva, mint tollforgatás közben annyiszor, a papírt ott, a fertőtlenítő szagában. A bélműködés avatott szakértője nyilván másnak tudná be a problémák gyökerét. Aligha pszichoszomatikus tünetnek – talán helyesen is.