🔊 Olvasd/Ne olvasd

lélekvesztővel a statisztika-tengeren át.

2005. XII. 13–19.

Dőlj hátra vagy a szemétkosárba e misszilisszel gyorsan. Ha mégsem tennéd, némi dohányt nem árt készenlétbe helyezni, egy tarisznya hamuban sült pogácsát is, a boros flaskát pedig húzd meg előbb szíverősítő gyanánt, csak aztán szállj be e lélekvesztőbe egyedül.

Elő hát, Attila, a kurázsival és az evezőlapátokkal!

Tavaly ilyenkor közölték velem a különdíj hírét, most pedig a kezembe vehetem feketén-fehéren, ha nem is azt, amiért adták, de – reményeim szerint – annak javított változatát. Meg akarlak nyugtatni: a sajtóhibák nem vészesek, különben pedig gyorsan megnyugodtam, mivel egyebütt is találtam, még Monostori Imre tanulmányában is (pl. Ádám helyett Pál írta nála a Sinistra körzetet). Persze, ez semmire sem mentség. Az sem, hogy a helyesírási hibákkal évek óta kemény és kilátástalan küzdelmet vívok, mint a vírusirtó a férgek, a bogyógyümölcs-kertész fia az ökörség, az utcaseprő a kutyapiszok… ellen. Hogy a helyesírási hibák visznek majd a sírba, nem állíthatom. Ellenben minden elismerésem azért, hogy minden vers külön oldalra kerül nálatok ellentétben az általános gyakorlattal, amikor áradatként, minden tagolás nélkül zúdul a szöveg a szövegnek hegyén-hátán az elkeseredett folyóirat-olvasó behúzott nyakába. Új szerző, új (mester)oldal koncepciója dicséretes. Esősorban a szöveg és alkotója felé tisztelet, de az olvasó felé sem kevésbé. Különben is szép az oldalterv (számozás, fejléc, etc.). Lehetne árnyalni, de annak veszélye az, hogy túlontúl bonyolulttá lesz a lap, vagyis átláthatatlan.

De evezzünk tovább!

Statisztikákat jobbára nem szeretek olvasni, főképp nem irodalmi lapban. Manapság különben is a tényeket vagy kitalálják vagy ferdítik inkább, ahány kézen megy át, annál homályosabb minden egyszeregy, de Monostori Imre tanulmánya megmozgatta a lomha agyamat kissé, különösen azért, mert a bőrömre is megy a játék. (Mert: „Lehettem volna oktató,/ nem ily töltőtoll-koptató,/ szegény/ legény” J.A.). Nagy Attila tanulmányába is belelapoztam. (A nemek különbsége és az olvasási szokás izgalmas kérdése majd kiverte a szemem benne, úgyhogy kezdek nem csodálkozni azon, hogy ismerőseim sorban válnak el vagy eszük ágában sincs megházasodni, miközben egyre többen filozofálnak a másságról.)